Bevezetés

Földrajz

Domborzat

Északon a Atacama-sivatag ásványokban gazdag, főleg rézben és foszfátban. A központi völgy, ahol Santiago de Chile is fekszik, viszonylag kicsi, itt tömörül a lakosság és a mezőgazdasági termelés. Ez a vidék Chile történelmi központja, az ország innen terjeszkedett a 19. század második felében és integrálta az északi és a déli vidékeket. Dél-Chile erdőkben és legelőkben gazdag, jellegzetes tájképi elemei a vulkánok és a tavak. A déli part fjordok, szigetek, tengerszorosok labirintusa, amelyek félszigeteket és szigeteket alakítottak ki. Az ország keleti határa az Andok. Az észak–déli irányú kiterjedést számítva Chile a leghosszabb ország a Földön.

1888 óta Chiléhez tartoznak Polinézia legkeletibb szigetei, a Húsvét-sziget és a Sala-y-Gómez-sziget. Része még Chilének a partok előtt 600 km-re fekvő Juan Fernandez-szigetek, benne Robinson Crusoe szigete, valamint chilei külső országrész a lakatlan Desventurados-szigetek és a Chilei antarktiszi terület, ahol tudományos kutatóállomás teljesít szolgálatot. A Húsvét-sziget manapság Chile tartománya. Sala y Gómez szigetcsoport kisebb szigetei, San Ambrosio és San Felix szintén Chiléhez tartoznak, de csak helyi halászok laknak ott szezonálisan. Ezek a szigetek azért nevezetesek, mert ezekre hivatkozva terjeszti ki Chile a területi vizeit messze a Csendes-óceánra.

Chile legmagasabb hegyei a következők:

• Nevado Ojos del Salado, 6880 m (Región de Atacama)
• Cerro Tupungato, 6800 m (Región Metropolitana)
• Volcán Llullaillaco, 6739 m (Región de Antofagasta)
• Volcán Parinacota, 6342 m (Región de Tarapacá)
• Volcán Licancábur, 5916 m (Región de Antofagasta)
• Descabezado Grande, 3830 m (Región del Maule)
• Torres del Paine, 2800 m (Región de Magallanes y de la Antártica Chilena)
• Volcán Villarrica, 2840 m (Región de la Araucanía)
• Osorno, 2652 m (Región de los Lagos)
• Volcán Cerro Hudson, 1905 m (Región de Aysén)

Éghajlat

Chile-i települések éghajlati diagramja (északról dél felé) piros vonal: hőmérséklet, kék oszlopok: csapadék
Arica	Île de Pâques	Santiago	Valdivia	Punta Arenas	Villa Las Estrellas
d. sz. 18° 29′, ny. h. 70° 20′ 58 m	d. sz. 27° 09′, ny. h. 109° 25′ 51 m	d. sz. 33° 23′, ny. h. 70° 47′ 475 m	d. sz. 39° 48′, ny. h. 73° 14′ 19 m	d. sz. 53° 00′, ny. h. 70° 51′ 37 m	d. sz. 62° 12′, ny. h. 58° 57′ 10 m
sivatagi éghajlat	szubtropikus éghajlat	mediterrán éghajlat	óceáni éghajlat	hideg óceáni (szubpoláris) éghajlat	sarkvidéki éghajlat

Történelme

A 15. század közepén a mai Chile északi és középső része az Inka Birodalom fennhatósága alá tartozott. Magellán volt az első európai, aki 1520-ban Chile területére lépett. A 16. század elején a spanyol konkvisztádorok, miután meghódították Perut, behatoltak az általuk Chilének nevezett területre, de a spanyol gyarmatosítók törekvéseit az indián őslakók ellenállása kísérte. A hódítók 1536 és 1541 között az ország nagy részét elfoglalták. Elszigeteltsége miatt Chile csak 1778-ra szerveződött önálló gyarmattá, addig a perui alkirály alárendelt területe volt. Letelepülőket csak a Központi-völgy vonzott, itt alapították meg a mai fővárost, Santiagót 1541-ben.

Spanyolországtól gyakorlatilag 1810-ben lett független, mert a Napóleon által megszállt Spanyolország nem tudta érvényesíteni hatalmát. De a királypártiak és a teljes függetlenség hívei közötti polgárháború csak 1817-ben dőlt el, a függetlenség hívei javára.

A 19. században a chilei társadalom szerkezete még sokat őrzött a gyarmati múltból. Oligarcha családok uralkodtak és mindig is jelentős volt a katolikus egyház befolyása. A köztársaság kiterjesztette területét dél felé az indiánok, észak felé meg Bolívia és Peru rovására az 1879-1883 között megvívott salétromháborúval. Ez utóbbival fontos kikötők és bányák kerültek chilei kézbe, ami a századforduló körüli gazdasági virágzás alapja volt.

A 20. században különböző színezetű polgári és katonai kormányok váltották egymást. Erős baloldali - marxista és nem marxista - mozgalom működött, amelynek a kormánypolitikára is befolyása volt. Salvador Allende elnöksége alatt (1970-1973) marxisták kerültek kormányra, noha nem egyedül, hanem más erőkkel koalícióban. Sokféle marxista jellegű intézkedés mellett államosították a rézbányákat. A rézbányászat a chilei nemzetgazdaság fontos ága, és külföldi, főleg amerikai tőkével működött. Ezért különösen, de a kormány egész irányvonala miatt is az amerikai kormány a CIA-t felhasználva mindent elkövetett a chilei kormány ellehetetlenítésére. Végül 1973 közepén csaknem egyidejűleg léptek sztrájkba az orvosok, a tanárok, a diákok, a teherautó sofőrök, a rézbányászok és a kisvállalkozók. 1973. szeptember 11-én Allendét katonai puccs fosztotta meg a hatalmától. A fegyveres erők bombázták az elnöki palotát (Moneda-palota), Allende meghalt az ostrom közben.

Augusto Pinochet tábornok jobboldali rendszere került hatalomra. Kezdeti időszakát kirívó kegyetlenség, gyilkosságok sora jellemezte. Mintegy harmincezren kényszerültek emigrációba. A rezsim szabadpiaci gazdaságpolitikát folytatott, sikeresen. Idő múlásával lassan gyengültek a szólás- és gyülekezési szabadság gátjai.

Az ország a demokratikus parlamentáris rendszerre 1988-ban tért vissza. Azóta kereszténydemokrata és szocialista elnökök váltották egymást, mindig koalíciós kormány élén.

Kultúra

Kulturális örökség

Nemzeti identitás és hagyományok

Chile eltérő földrajzi adottságainak köszönhetően, a kulturális jegyek is jelentősen eltérhetnek a különböző régiókban.

Az északi régiót a különböző kultúrák találkozása jellemzi, amelyben egyaránt megtalálhatók az Andok-hegységben élő őshonos népek, valamint a portugál, de elsősorban spanyol gyarmatosítók hatása is. Mindemellett még a vallási ünnepek és hagyományok is fontos szerepet kapnak a térségben, amelyek közül kiemelkedik a Diablada (Dél-Amerika egyik legnagyobb folklór rendezvénye).

Az ország középső részét elsősorban a chilei vidéki hagyományok, valamint a Huaso (cowboyhoz hasonlító chilei lovasok) néven ismert kultúra jellemzi, amely főként a Coquimbo és Biobío régiók közötti területre határolható. Mivel a chilei lakosság nagy része ezen a területen él, az ország kultúráját is hagyományosan ennek a területnek a kultúrájával azonosítják, amely leginkább a Fiestas Patrias (Chile legfontosabb nemzeti ünnepe) ünnepség alatt nyilvánul meg, amit minden évben szeptember közepén rendeznek meg.

Az ország déli részén, Araucanía tartományban, a Mapuche kultúra és hagyományai meghatározók, míg Valdivia, Osorno és Llanquihue tartományokban a német hatás került előtérbe. Ugyanakkor a Chiloé szigetcsoport területén kialakult egy saját hiedelem világgal rendelkező kultúra, amely az őslakos és a spanyol hitvallások keveréke.

Az ausztrál régió is saját identitással rendelkezik, amit a Chiloé szigetekről, Chile középső részéről, valamint a volt Jugoszláviából bevándorlók befolyásoltak. Ez a hatás a Magallanes régióban erőteljes regionalizmus formájában nyilvánul meg.

A Húsvét-sziget egyedülálló kultúrája a polinéz kultúra fejlődésének köszönhető, ugyanis ezen a szigeten évszázadokon keresztül elszigetelten éltek az emberek.

Nemzeti jelképek

Chile számos hivatalos nemzeti jelképet tudhat a magáénak.

A chilei belügyminisztérium 1534/1967. számú, az ország nemzeti jelképeiről és használatuk szabályozásáról szóló rendelete egységesítette és rendszerezte a kérdésre vonatkozó különböző jogi és szabályozási normákat. Az I. törvénycikk értelmében Chile nemzeti jelképei a következők: a chilei köztársaság címere, a chilei nemzeti zászló, a kokárda és az elnöki lobogó. Továbbá, ugyanezen törvénycikk jóváhagyta az „Ésszel vagy Erővel” mottó az ország címerébe történő felvételét.

Ezt követően, a Chilei Köztársaság 1980. évi politikai alkotmányának 2. törvénycikke a nemzeti zászlót, a köztársasági címert, valamint a nemzeti himnuszt nemzeti jelképnek nyilvánította. A 22. törvénycikk értelmében pedig a köztársaság összes lakója köteles tisztelni hazáját, valamint annak nemzeti jelképeit. Az állambiztonsági törvény 6. törvénycikke többek között kimondja, hogy bűncselekményt követnek el a közrend ellen, akik nyilvánosan megszégyenítik az ország nevét, a nemzeti zászlót vagy a címert.

Ezeken kívül más nemzeti szimbólumokat is hivatalossá tettek különböző rendeleteken keresztül. 1977. február 24-e óta a chilei harangvirág, más néven a copihue Chile nemzeti virága. Chile nemzeti tánca 1979. november 6-a óta a cueca (chilei cueca). Az Észak-Chilében kinyerhető lazuritot Chile nemzeti kövének nyilvánították 1984. november 23-án, azonban 1993. november 22-e óta a combarbalitát, azaz a Combarbalá tartományban megtalálható féldrágakő díszkalonitot is Chile nemzeti ásványaként tartják számon. A felsoroltakon kívül megemlíthetjük még a chilei rodeót, amit 1962. január 10-től 2014. október 4-ig az ország nemzeti sportjaként tartottak számon, ekkor azonban felváltotta a rayuela, ami leginkább a patkódobáshoz hasonlítható. A rayuela nem csak nemzeti sport, de a nemzet kulturális és világörökségi szimbólumaként is számontartják.

A közhiedelemmel ellentétben az andoki kondorkeselyűt, a chilei villásszarvast és a délfenyőt nem sorolják a nemzeti jelképek közé, pedig mindhárom megtalálható az ország címerén, és kétségkívül Chile természeti kincsei közé tartoznak.